A közösségi vállalkozások székelyföldi szerepéről, a Góbé világról, mint értékvezérlő közösségről, az Élő Szövet Alapítványról tartott előadást a gyergyószentmiklósi Caritas Vidékfejlesztés és az Arbor Vállalkozók Szövetsége meghívottja, Kolumbán Gábor. A Sapientia és a székelyudvarhelyi Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának (MÜTF) oktatóját, a Civitas Alapítvány elnökét, Hargita Megye Tanácsának volt elnökét az érdekes témájú előadást követően sikerült „diktafonvégre” kapnunk.


– Hogyan határolódik el a köz-, a vállalkozó- és a civil szféra?

– A közszféránál a ki nem zárhatóság az alapelv. Tehát a közszükségletekből még az sem zárható ki, aki nem fizet adót. A versenyszférában a kizárhatóság elve érvényesül, mert mindenki kizárható, aki nem hajlandó megfizetni az szolgáltatás árát. A civil szféra pedig szelektív kizárási elvet alkalmaz, tehát kizárhat bárkit, aki nem tartozik a célcsoportba. Minden civil tevékenységnek van egy haszonélvezője, akiért folyik az adott tevékenység, és ez a célcsoport általában egy értékrend alapján van kiválasztva. A világ ma úgy működik, hogy amint megjelennek a szükségletek, azonnal megjelenik az ezt kielégítő csapat, a vállalkozói szféra, és mintha egy árverésen venne részt, a vállalkozó azt nézi meg, hogyan lehetne abból neki profitálni. Ha neki sikerül ezt megoldani, akkor a vetélytársai félre állnak. Ha nem sikerül senkinek megoldást találni, akkor próbálkozik a közszféra, akinek teljesen egyértelmű, hogy nem oldja senki meg a felmerülő problémát, de annyira fontos az ügy, hogy ha oda több pénzt tesz a költségvetésből, abból nem lesz cirkusz. Ha a közszféra sem tudja lereagálni az adott helyzetet, még mindig ott marad a felmerült probléma, ami néhány embert bosszant, nem mindenkit, mert akkor forradalom lenne belőle. Ez a néhány ember megnézi, hogyan tudná megoldani a helyzetet – esetleg szponzorokkal, önkéntesekkel. Nagyon fontos, hogy a civil szférában az önkéntesek meghatározó szerepet töltsenek be, különösen olyan társadalmakban, ahol az emberek anyagilag mondjuk jobban el vannak látva, mint mi.

– Megoldás lehet a közösségi vállalkozás a vidék gazdasági problémáira?

– Itt jön be a negyedik szféra létrehozásának kérdése, amit szociális gazdaságnak lehet nevezni. Ennek az a lényege, hogy nem a profit maximalizálása a legfontosabb. Nyilván nem akar tönkremenni, tehát a költségeket fedezni kell a bevételek által, de nem a közpénzeket célozza meg, nem egy szociális hálónak a része, de a társadalom számára hasznos a tevékenysége, mert kisegíti a rászorultakat, javít a közösség anyagi helyzetén, motiválja azt, növeli az identitását, ezáltal pedig növekszik a társadalmi tőke. A megjelenési formája a közösségnek egy jogi személyiség, egy külön entitás. Ami fontos, hogy ezt a közösséget olyanná kell alakítani, hogy a tagokat túlélje. Tamási Áron szerint „Valóban olyan életforma ez, melyben a közösség az első és a legfőbb személy, s lelkében változatlan, csupán az atyák és a fiak cserélik egymást”. Közösséget úgy lehet létrehozni, ha a rögeszméink közösek lesznek. Dumálni kell és cselekedni egyidőben. A vállalkozók cselekszenek, de nem dumálnak, a politikusok pedig csak dumálnak. Ez így kevés.

A mi esetünkben például hagyományos gyümölcsök voltak ezelőtt kétszáz évvel is és bízunk benne, hogy lesznek kétszáz év múlva is, tehát fontos, hogy az apa-anya mellett a gyerek is vállaljon ebben közösséget. Azért kell ilyenkor az értékesítést, mint tevékenységet a közösséghez rendelni, hogy legyen értelme ezeket a gyümölcsösöket tisztítani, felújítani, fenntartani. A Székelygyümölcs Egyesület nem egy szociális vállalkozás, hanem arról szól, hogy szeretnénk ezeket a gyümölcsösöket megmenteni.

– Világi szinten mi a tapasztalat a közösségi vállalkozások terén?

– Ilyen értelemben a világban nagyon erős ez a mozgás, bár mi még nem érzékeljük. Európában elég erős közpolitika van a szociális vállalkozások létrehozására, tehát kötelezik az összes európai tagországot, hogy hozzon létre szociális vállalkozásokra vonatkozó törvényt, ami például Magyarországon szociális szövetkezeti törvény lett. Ez a kezdeményezés nálunk két éve már el van akadva a parlamentben, mert a baloldali hatalomnak nincs erre érzéke és ideje, hogy megteremtse. A probléma ott van, hogy szakemberek megfogalmazták ugyan a modellt, az elméleti részeket, de közben meg kiderült, hogy piaci hiányokat termel. A mi esetünkben a közösség őstermelő gazdákból áll, akiknek mindeddig adókedvezmények jártak azért, mert ők minőségi termelők. A tendencia sajnos nem az őstermelők segítése, mert mivel az állam látja, hogy értéket teremtenek, ezért mind jobban megadóztatják őket. Nem látják át, hogy az adókedvezményektől gazdaságossá válik a közösségi vállalkozás, ám ezeket mint privilégiumokat kell megfogalmazni egy törvényben, ami viszont ütközik az általános adózási jogrenddel. Mivel úgy gondolják, hogy a közösségi vállalkozás és a magánvállalkozás között nincs különbség, így szerintük ez is a versenyszférába kellene hogy tartozzon. Nagyon fontos, hogy mindazok, akik dolgoznak a szociális vállalkozások létrehozásán, azok közösségalapúak legyenek, és határozzák meg, hogy ez egy negyedik szektor.
2010 májusában jött létre. Gazdák egyesülete, akik azért szövetkeztek, hogy föllendítsék Udvarhelyszék hagyományos gyümölcstermesztését, feldolgozását és értékesítését. A Civitas Alapítvány a Polgári Társdalomért szervezettel közösen minden évben megszervezi az Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivált. A nonprofit rendezvénysorozat mindenkori célja: támogatni azon udvarhelyszéki közösségeket, amelyek tesznek azért, hogy megmentsék a hagyományos gyümölcsfajtáinkat, és feldolgozásuk, illetve értékesítésük által egészséges és kiváló termékeket kínáljanak a látogatóknak. A rendezvény látogatottsága ma már jócskán meghaladja a 10 ezer főt is.

– Felmerül itt az életszerűség és a versenyképesség kérdése.

– A közösségi vállalkozások többnyire falvakra vannak elképzelve, mivel itt könnyebb megszervezni, mint városon. Falun még létezik a közösségi élmények kultúrája, még mindig kalákáznak az emberek, létezik még a közösségi temetés, mert a szomszédok mindenben segítenek, a hozzátartozónak elég amúgy is a maga gyásza. De ugyanígy a házat is közösen építik, kalákáznak, ami egy életre szóló élmény, tánccal, mulatással együtt. Az élet fenntartása szülte ezeket a megoldásokat, és ezt nevezem én életszerűnek. Ezzel szemben megfogalmazódik a versenyképesség igénye, de nem lehet falun versenyképes vállalkozásokat létrehozni, mivel az erőforrások is korlátozottak. A mai korban nem lehet zárt közösségeket létrehozni, hiszen ha az belülről nem hajlandó a nyitásra, akkor kívülről kinyitják ezt mások, nagyjából a média hatására. Az a helyzet, hogy nekünk nagyon sok mindenünk van, amire mások is igényt tartanak, kezdve a biodiverzitástól az erdőkön, fákon át az emberekig. Az ember egy nagyon fontos szűkös erőforrás a globális társadalom számára. Ez pedig mind veszteség a közösségnek, mivel befektetnek a saját embereik képzésébe, ők meg máshol termelik a profitot. Ezért szükséges egy olyan gondolkodás kialakítása, hogy az életszerű dolgokat úgy összeszervezzük, hogy közösségi szinten versenyképesek legyünk.

– Hogyan alkalmazza a versenyképességet a Székelygyümölcs Egyesület?

– A Székelygyümölcs esetében ez úgy történik, hogy ha van valakinek egy tízáras gyümölcsöse, ő onnan még nem tudja a terméket versenyképesen a piacra juttatni, hiába is akarná. Neki kellene leszednie, présolnia, csomagolnia és piacra vinnie az árut, de így belebukik a vállalkozásba. Ezért teremtettünk egy közös manufaktúrát, ezzel összegyűjtjük a sok gyümölcsöt, egy bizonyos technológia alapján kiprésoljuk, olyan csomagolásban helyezzük el, amely megfelel az uniós elvárásoknak, és úgy kerül ki a piacra, hogy már versenyképes. Össze kell szervezni az életszerű dolgokat, hogy a termék a minőség, a kivitelezés, a jogosultságok tekintetében is versenyképes legyen. Ezt nem mi találtuk ki, ez működik olyan országokban, ahol a közösségi együttműködésnek nagyobb a kultúrája, mint nálunk. Például Dániában vagy Norvégiában. A közösségi vállalkozás tehát azt jelenti, hogy meg kell nevezni a közösségi igényeket, aztán létre kell hozni egy vállalkozást, amelyet a közösség életszerűen működtet, de mivel közösen használják, ezért gyakorlatilag a közösség versenyképessége is növekedik.

– Mit jelent konkrétan a Góbé világ?

– A Góbé világ még nem létezik. Ez egy olyan kezdeményezés, amit a márka tulajdonosa, Boros Csaba kezdeményezett, ő az ötletgazda. Amikor megismerte a Székelygyümölcs Egyesületet, akkor úgy döntött, hogy a Góbé termékből, mint kereskedelmi márkából legyen közösségi termék. Ez szakmailag egy igen nagy kihívás, mert nem konkrét, hanem absztrakt termék, márkanév, ami értékeket hordoz, egy minőség garanciáját. Ebben az esetben felmerült a kérdés, hogy ki a közösség. Így alakult ki a hármas szerkezet: a termelő, az értékesítő és a vásárló. Ha ki lehetne válogatni egy érték-közösséget a Székelyföldön, akkor lehetne egy tudatos vásárlóközösséget szervezni. Így jött létre a Góbé világ, a Góbé életforma, amely egy sokkal élhetőbb életformát jelent, mint ahogyan most élnek a székelyek. Kevesebb a fogyasztás, szeretet van, együttműködés van, értékek vannak. Ha felteszem a kérdést az előadásaimon, hogy ki a Góbé, akkor látszik, hogy az emberek elgondolkoznak rajta, azonosulnak az értékekkel, de nem hisznek benne, azt mondják, ilyen nincs. Valóban sokat kell dolgozni azon, hogy ez a Góbé közösség megjelenjen, igen nagy kihívást jelent. Néhány alapelvet meg is fogalmaztunk, a gazdálkodásra, az értékrendre vonatkozóan, hiszen minden a hűség és a bizalom körül kell hogy forogjon. A feladat az lenne, hogy visszatérjünk az élethez, mert manapság nem hitelesen élünk. A Góbé világ értékrendje lenne az a hiedelemvilág, ami megszüli a közösséget. A közös cselekvés a termelés, kereskedés, vásárlás, és a szervezet pedig maga a szövet, amit egy Élő Szövet nevű Alapítvány támogat és sző össze. Az elképzelt ideál szerint a Székelyföldön nagyon sok jó, igényes cég, szervezet van. Ezeket jobban megvizsgálva kiderül, hogy fenntartható a közösség számára, hiszen azokat az értékeket hordozza, amiket a Góbé hirdet, mégsem állnak össze közösségi szintre. Mi azon dolgozunk, hogy ezeket az embereket megkeressük és elemezzük a problémáikat, mint például a fenntarthatóság, a piac kérdése. Megpróbáljuk összeszőni ezeket kezdeményezéseket, hogy tanuljunk a jó példákból, egymástól, átvenni a tudást. Azt kell felismerni, hogy az egész Góbé világ nagyon sok hagyományos elemet tartalmaz, de a jövőről szól. Az emberi társadalom és gazdaság kezd a tudásalapú világ fele elmozdulni. Mi szeretnénk, hogy minden, ami felhalmozódik, az kerüljön be a közösség tudásába és ezáltal generáljon további fejlődést. Ennek földrajzi határai nincsenek, ám kulturálisan nagyon le van korlátolva. Nagyobb eséllyel lehet a Székelyföldön Góbénak lenni, mint máshol. Ezért viszont áldozatot kell hozni. Ez együttműködésen alapszik. Ha mindenki a profitorientáltság elvén és a rövid távú erőforrás-kihasználáson alapuló gazdálkodást folytat, akkor nem lesz közösség. Aki úgy érzi, hogy a Góbé világnak tagja akar lenni, akkor ennek az értékrendnek meg kell felelnie. Ez a garancia arra, hogy a közösség tagjaiért felelősséget vállal mindenki a közösségből. A gazdaságot és felelősségvállalást be kell építeni a család életébe, azon kell dolgozni, hogy gyermekeinket külföldről hazahozzuk. Vissza kell tanulnunk a hiteles életet az élőlényektől. A bivalyok például hiteles tanítómesterek, mert elég vadak, hogy a természetességet adják, és már elég szelídek ahhoz, hogy az emberrel kommunikáljanak.

Szerző: Csibi Márta
Forrás: morfondir.ro