Első utunk a Nyikó mentére vezetett május 31-én. Kobátfalván Deák Dénes gazda vendégelte meg csapatunkat a háztáji és a keresztúri tejtermékekkel, finom pánkóval. Több mint ötven szarvasmarha, mangalicák, szárnyasok tartása nem leányálom a kétgenerációs családnak – munka van egész nap. A tejet a keresztúri tejfeldolgozó vásárolja fel, a szarvasmarha- és a mangalicahús értékesítése egyelőre még nehéz feladat. Szeretnék másokkal is megosztani a tudásukat, a munka iránti szeretetüket – így idéntől csatlakoztak a Vidéki Kaland programhoz, augusztusban várják az első fiatal magyarországi „kalandort”.

Bálint Sándor gazdánál a siménfalvi vesszőfonás remekeit láttuk, de a gyümölcsfaoltás és a méhészkedés alapjait is megosztotta a kíváncsi társasággal. A gazdálkodás alapjai mellett földrajzi és kulturális tudásunkat is bővítettük, hiszen megnéztük a Kobátfalva határában levő iszapvulkánt is (most épp nem vulkánkodott), valamint lehetőségünk volt megismerni a két falu unitárius és református templomait, azok történetét. Mindannyiunk számára újdonság volt a siménfalvi református templom alapzatában a 2005-ös árvízkor feltárt kripta, melyet üveglappal fedtek be a láthatóságért. És visszaemlékeztünk azokra a hetekre is, amelyek akkor augusztusban megálljt parancsoltak  a rohanó hétköznapoknak.

Hasonló élményekre számíthatnak a következő hónapokban az érdeklődők – legalább egy napra kizökkenni a város zajából, megismerni a falusi élet értékét, egyszerűségét.

Tanuljunk az öregektől, tanuljunk egymástól.